“Csak séta, futni tilos!” – gyaloglás világnapja Kazincbarcikán
Első alkalommal került megszervezésre Kazincbarcikán a Gyaloglás Világnapja, melynek kapcsán a Tedd képessé program Műhelyiskolájának mentorával, az esemény ötletgazdájával és főszervezőjével, Lukács Gáborral beszélgettünk.
Kazincbarcikát csütörtökön ellepték a diákok… Mi volt ez?
A Don Bosco Szakképző Műhelyiskolája 2020.10.08-án a város története során először rendezte meg a Gyaloglás Világ(hó)napja népszerűsítésére a “Gyalogló napot”. Két hete a KOLOR TV stúdiójában volt alkalmam beharangozni az eseményt, és a reggeli magazinműsorban a városi középiskolák felé elhangzott meghívás olyan jól sikerült, hogy
208 fő vett részt úgy, hogy a helyi középfokú intézmények mindegyike képviseltette magát: A Don Bosco 5 csapattal, a Szalézi Gimi 2 csapattal, a Szakképzési Centrum szakképzői részéről pedig a Deák Ferenc, az Irinyi János és a Surányi Endre is 1-1 csapattal jelent meg a rendezvényen.
Hogyan sikerült egy ekkora, már-már tömegrendezvényt a járványhelyzetben biztonsággal megoldani?
A vírus helyzetet figyelembe véve sajnos az ünnepélyes megnyitó elmaradt; a csapatokat 5 percenként szakaszosan indítottuk, elkerülve ezzel a tömeges csoportosulást, illetve ahol lehetett, szabad térre tettük az állomásokat.
Hogy zajlott le maga az esemény?
Összességében azt mondhatom, hogy nagyon jól. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen bár reggel 8 óra körül morcos volt még, szemerkélt az eső, később gyönyörű napsütésbe fordult.
Az indításkor mindenki kapott egy “Startcsomagot”, amit helyi és környékbeli cégek, vállalkozók támogatásával tudtunk összeállítani.
Megtisztelve éreztük magunkat a sok-sok felajánlásért, ezúton is köszönjük szépen a Ma-Zso-Ko Kft.-nek a gyümölcs italokat, a G&G Csoki Kft.-nek a csokikat, a Tesco-nak az ásványvizeket, az ormosbányai zöldségesnek, Váradi Róbertnek pedig az almákat!
A rendezvény mottója: „Csak séta, futni tilos!” volt. A városban középiskolai szinten ez az első Gyalogló-Kihívás, ezért minden csapaton látszott az izgatottság, mivel is fogjuk várni őket. Célunk az volt, hogy játékos formában mutassuk be a várost mindenki részére, kitérve a kulturális vonzerővel rendelkező városrészekre, -épületekre, -helyi művészeti alkotásokra, a város sportolási lehetőségeire, illetve a barcikai szolgáltatások, boltok megismerése sem maradt ki a sorból.
Olyan volt ez, mint egy akadályverseny?
Tulajdonképpen igen, mondhatjuk így. A kiinduló pontnál kaptak a csapatok egy térképet és egy menetlevelet.
A menetlevélben Don Bosco maga írt egy köszöntő levelet a Gyaloglóknak, és felkészítette a résztvevőket az útra. 8 nagy állomást és 8 kis állomást kellett érinteni.
A nagy állomások feladattal várták a kihívókat, és egyben pecsételő helyként is szolgáltak, a kis állomások a belvárosi szobrokat jelölték, ahol csoportos szelfiket kellett készíteniük a diákoknak, majd a célnál bemutatniuk azokat. Két féle térképpel készültünk a túrázóknak, egyik csapat az óra járásával megegyezően tett egy kört Kazincbarcika belvárosában, a másik csapat ellentétesen – ezzel is a tumultust igyekeztünk enyhíteni, egyébként sikerrel, mert nagyon flottul zajlott a verseny, nem torlódtak fel sehol. A Start egyben Célállomás is volt.
Milyen állomásokat kellett teljesíteniük?
A Szent Család templomban a sétálók a helyi szolgáltatásokkal ismerkedtek meg. Puzzle formájában kellett kirakni a képeket, majd mondani róla pár szót. A görögkatolikus templomban a városban található óvodákkal, általános iskolákkal, középiskolákkal és művészeti iskolákkal ismerkedhettek meg a versenyzők. Nem kellett sokat sétálni, máris jött egy újabb állomás: a Don Bosco Sportközpontban várták egy körbevezetéssel állomásvezetőink a csapatokat. A végén kvíz formájában számoltak be a megszerzett tudásukról a gyaloglók. A negyedik állomás az Egressy Béni Művelődési Központban volt, ahol egyes festményeket kellett azonosítaniuk a diákoknak.
Ez után jött egy komolyabb, 20 perces séta a következő állomásra: a Csónakázó-tónál a kiadott térképen megtalálható épület-képeket kellett megnevezniük. Könnyűnek, tűnhet, viszont ezzel még nem volt vége a feladatoknak. Kaptak egy borítékot, melyben 17 db leírás volt a helyi sporttal kapcsolatosan – ezáltal a nagy létszámú csoportoknál is mindenki kivehette a részét a csapatmunkából. Ez után a Kolor Aréna bejáratánál várta a diákokat sportos állomásvezetőnk egy kérdezz-felelek játékkal. A hetedik állomás a Mezey István Művészeti Központ volt. A Műhelyiskola egy dolgozója mesélt az épület történetéről, majd egy gyors kvízben kérdezte vissza a csapatokat. Az utolsó állomás Magyarország egyik legnagyobb játszóterére vezetett, mely a Villámvölgy megnevezést kapta. A feladat: a játszótér játékainak, eszközeinek összeírása volt, ami több mint 100 darabot foglalt magába.
Ezek voltak a nagy állomások?
Igen, ezek között pedig elszórva kellett a kis állomásokon következő szobrokat megtalálni: Jókai Mór -, Egressy Béni -, Munkácsy Mihály -, Derkovits Gyula -, Táncospár -, Diana őzzel -, Borjút terelő fiú -, és a Fésülködő nő szobra. A 16 állomás teljesítése után pedig besétáltak a célba, ahol a főszervező adott még feladatot a résztvevőknek: egy csapatkiáltást kellett bemutatni, 5 érvet kellett mondani a gyaloglás mellett, és röviden beszélni a saját iskolájukról. A szelfik bemutatására is itt került sor.
Mennyit sétáltak összesen?
A teljes menettáv 9 kilométer volt, időben pedig összesen több, mint 4 órát vett igénybe a pálya teljesítése.
Szabad tudni, hogy kik lettek a legjobbak?
Ez még titok, melyre a 2020.10.12-én, hétfőn 14 órától a Don Bosco Sportközpontban megrendezésre kerülő eredményhirdetésen derül fény.
A rendezvényre a járványhelyzet miatt csak a dobogósokat fogjuk meghívni, a többi csoportnak az emléklapot a Műhelyiskola mentorai személyesen fogják eljuttatni az érintett intézményekbe.
Címlapkép: Napindítás a KOLOR TV kamerái előtt.
Fényképek: Tedd képessé/KOLORCITY