Több mint húsz éve hivatásom a pedagógus pálya. A hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok mindig is közel álltak a szívemhez. Óvónőként kezdtem egy kis falusi óvodában, majd kerestem azt a lehetőséget, ahol minél szélesebb körben segíthetem, támogathatom ezeket a gyerekeket, fiatalokat. Így lettem gyógypedagógus. Nemcsak a fejlesztő terápiák kapcsán, hanem a korai fejlesztésben, tehetséggondozásban és a szakértői bizottságban végzett munkám során is kapcsolatba kerültem különböző életkorú, de zömében hátrányos helyzetű gyerekekkel, fiatalokkal. A kazincbarcikai Don Bosco Iskolában hat éven keresztül láttam el az SNI tanulókat. Az iskola szellemisége, hitélete és a tanulókhoz való maximális segítő hozzáállása példaértékű számomra. Valóban egy nagy család, ahol biztonságban érezhetik magukat az oda járó diákok. Hiszem, hogy a Műhelyiskola kisebb létszámú, közvetlenebb, családiasabb légköre erősíti ezt a szellemiséget.