Több mint húsz éve hivatásom a pedagógus pálya. A hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok mindig is közel álltak a szívemhez. Óvónőként kezdtem egy kis falusi óvodában, majd kerestem azt a lehetőséget, ahol minél szélesebb körben segíthetem, támogathatom ezeket a gyerekeket, fiatalokat. Így lettem gyógypedagógus. Nemcsak a fejlesztő terápiák kapcsán, hanem a korai fejlesztésben, tehetséggondozásban és a szakértői bizottságban végzett munkám során is kapcsolatba kerültem különböző életkorú, de zömében hátrányos helyzetű gyerekekkel, fiatalokkal. A kazincbarcikai Don Bosco Iskolában hat éven keresztül láttam el az SNI tanulókat. Az iskola szellemisége, hitélete és a tanulókhoz való maximális segítő hozzáállása példaértékű számomra. Valóban egy nagy család, ahol biztonságban érezhetik magukat az oda járó diákok. Hiszem, hogy a Műhelyiskola kisebb létszámú, közvetlenebb, családiasabb légköre erősíti ezt a szellemiséget.

„Ahhoz, hogy a helyes útra visszatérj, vagy azon maradj, sokszor elég egy jó szó.”
Don Bosco

Jelenleg óvodai és iskolai szociális segítőként dolgozom a Kazincbarcikai Család- és gyermekjóléti Központban, ahol járási szinten látjuk el ezt a feladatot. Munkám során kiemelt szerepet kapnak a prevenciós tevékenységek és a pályaválasztás segítése.
Szakmai életutam során nagyon sok területen dolgoztam, az első munkahelyem egy kis létszámú pályázatírással foglalkozó magáncég volt, ahol először esélyegyenlőségi, majd kompetenciafejlesztő pályázatok írásával kezdtem. Ezt követően közel hat évet dolgoztam a Sajószentpéteri Városi Önkormányzat Projektirodáján, ahol az önkormányzat és intézményei számára írtunk, illetve valósítottunk meg hazai és európai uniós pályázatokat. A hivatalban én voltam az esélyegyenlőségért felelős munkatárs is, az én feladatom volt elkészíteni az önkormányzat esélyegyenlőségi tervét.
Majd következett egy kis betekintés a multik világába, a CIB Bank kazincbarcikai fiókjában dolgoztam mint lakossági banki tanácsadó, melynek keretében egy év után a kiemelt ügyfelek is hozzám kerültek. Ebben a két évben nagyon sok képzésen vettem részt marketing, kommunikáció és értékesítés témában. Jó gyakorlat volt ez számomra az emberekkel való kommunikációm fejlesztésére is.
Felsőfokú tanulmányaimat a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem. 2005-ben Magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanárként kaptam diplomát, ahol szakdolgozatom témájául a szociálisan hátrányos helyzetű, illetve az átlagos szociális helyzetű gyerekek beszédkészségének felmérését készítettem el, ezt a munkámat Tóth Pál díjjal is jutalmazták. Pedagógia záródolgozatomat pedig Don Bosco munkásságából írtam.
Ezzel párhuzamosan 2008-ban végeztem szociológia szakon, területfejlesztés szakirányon. A szakdolgozatomban egy oktatási intézmény – a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakképző Iskola, Technikum, Gimnázium és Kollégium – helyzetelemzését és lehetséges jövőképének felvázolását készítettem el, az iskolában végzett kérdőíves és interjús kutatásom alapján. 2010-ben a Gazdaságtudományi Kar, Terület- és településfejlesztési menedzser szakposztgraduális képzésén szereztem diplomát.
A munkahelyeim mindig nagy változást hoztak, újabb és újabb tanulásra késztettek, az önkormányzati évek során alap- és szakvizsgát tettem, a bankban a sok belső képzésen kívül még egy OKJ-s vizsgát is elvégeztem, jelenlegi munkahelyem is a folyamatos önképzésről szól. Tanulmányaim során megszerzett tudáson kívül ezeket a tapasztalatokat is szeretném átadni a Műhelyiskolás diákok számára.

Bíró Délia vagyok, klinikai pszichológus és pszichológiai szaktanácsadó. Tanultam családterápiát, valláspatológiát, betekintést nyertem a művészetterápiába. Mindezek nyitottak számomra egy hajszálnyi repedést, amelyen keresztül fürkészhetem az emberi lélek és elme sokszínűségét, nagyszerűségét vagy éppen bonyodalmát.
Nagyszerű alkotás az ember! Komplex, de ugyanakkor egyszerű, és egyszerűségét egyszerű „működési törvények” tartják fenn. A bonyodalom akkor következik be, ha tőlünk függő vagy tőlünk független dolgok bolydítják meg a lelket, amely megbolydítja az elmét, amely megbolydítja a testet, amely megbolydítja a körülöttünk élőket majd az egész életünket…
Nem vitatom, hogy sok a jól felkészült ember, aki krízis helyzetben is jól reagál, de egy hosszú és bonyodalmas krízisállapotban ők is elfáradnak…
Ha egy testrészed fáj, beveszed a fájdalomcsillapítót vagy felkeresed háziorvosodat és nem szégyenként éled meg a helyzeted.
És, amikor a lelked fáj? Amikor beleragadsz az általad boldogtalannak vélt múltadba vagy reménytelenül nézel a jövőbe? Amikor túl hosszú ideje gyászolsz? Amikor a stressz nyomása alól nem tudsz kibújni, nem marad idő magadra és kibuksz? Amikor azt éled meg, hogy nincs ember a világon, aki megértene és úgy szeret, ahogy vagy?
Ne tétovázz! Ilyenkor is csak egyet tehetsz! Kérj segítséget és orvosold a lelked, hogy ne betegítse meg a tested! Gyerünk! Bátorság!

Változatlanul „úgy megyünk előre, ahogy a Lélek sugalmaz, és a körülmények engedik.”
(Don Bosco)

Igazgatóhelyetteseként 27 évet dolgoztam a kazincbarcikai Don Bosco Iskolában, most pedig a Műhelyiskola intézményét irányítom a Tedd képessé program keretein belül.
Nagyon hamar hivatásommá vált ez az iskola, amit elkezdtünk felépíteni lépésről lépésre, mindig a kor kihívásaira reagálva, és igyekeztünk minél többféle utat, szakmát, továbbtanulási lehetőséget biztosítani a hozzánk kerülő gyerekek számára. Így váltunk néhány év leforgása alatt 30 főből többszáz fős iskolává.
Volt sok nehéz időszak, hiszen a nagy változások, átalakulások mindig ilyenek, s mi 30 főből 600 fős iskolává nőttünk. Voltunk TISZK központ, épült 500 milliós tanműhely.
S most vissza a kezdetekhez – helyileg is újra Herbolya (itt van az ideiglenes műhelyiskola helyszíne) –, 40 fős mintaprogram keretében próbálunk valami olyat létrehozni, mint 1993-ban, csak most a 2020-as problémákra kell megoldást találni. Készül, épül a Műhelyiskola épülete és valami új, és valójában gyökereiben mégis „régi” Don Bosco-koncepció.
Azt hiszem, Don Bosco végig segítette ezt az utat, és segíti ma is, vezet, most épp vissza a kezdetekhez.

1992-ben ismerkedtem meg a Szaléziakkal. Megfogott Don Bosco pedagógiája, a fiatalokhoz való viszonya. Pedagógiai munkámban nagy segítséget nyújtott a megelőző módszer ismerete. 1997-ben ígérettel köteleztem el magam a Szalézi Család mellett, és lettem szalézi munkatárs. 2005-től vagyok a szalézi iskolák felelőse.
Mindig foglalkoztatott az, hogy milyen módon lehetne Magyarországon segíteni a szociálisan rászoruló, a társadalmi periférián lévő fiatalokat. Erre az egyik legjobb válasz a szalézi oratórium, és benne a Műhelyiskola.
Érdeklődve figyelem, hogy ez a pilot program milyen módon fog folytatódni, és hogyan segíti a lemorzsolódás csökkentését, az ifjúság szakmához jutását, a magyar szakképzés fejlődését.

Gyulai-Miklós Katalin vagyok, projektasszisztensként dolgozom a Tedd képessé csapatban. Az ELTE-BTK francia nyelv és irodalom szakán végeztem. Don Bosco pedagógiájával most ismerkedtem meg, és nagy hatással volt rám. Francia nyelvtanárként, és 3 gyermek anyukájaként is látom, hogy mekkora szerepe van a személyes kapcsolódásnak, az őszinte és hiteles jelenlétnek a gyerekek motiválásában.

Mindig nagyon érdekelt a pedagógia és az oktatásügy, így kifejezetten inspirálónak érzem ezt a környezetet, sokat tanulok. Innen a háttérből nagy örömmel tapasztalom, hogy Kazincbarcikán tényleg nagy szerepet kap az oktatásban a megelőlegezett bizalom, a játék, a vidámság és az életöröm.

A budapesti irodában azon dolgozunk, hogy megteremtsük a feltételeket és a megfelelő munkakörülményeket a kazincbarcikai kollégáknak, illetve tanulóknak.

Tanulmányaim befejezése óta, 15 éve foglalkozom pályázatok írásával, és a projektek megvalósításával, az ötletektől egészen a lezárásig. A beruházási jellegű projektjeim szinte valamennyi területet érintették már, de kiemelkedőnek a környezetvédelmi célú projekteket tartom. Az elmúlt 7 évben volt szerencsém együtt dolgozni több egyházi szervezettel is, és megismerni a sokszor erőn felül, önzetlenül végzett munkájukat. Hiszem, hogy kitartással elérhetjük a célunkat, és közben jobbá tehetjük a világot.

Közoktatási szakjogászként és édesapaként is szívügyem a nevelés, oktatás. A szalézi lelkiség és pedagógia pedig véleményem szerint a legalkalmasabb a fiatalok, közöttük is elsősorban azok nevelésére, akik hátrányos helyzetű családokból érkeznek. Megtisztelő feladat a számomra az ország első műhelyiskolájának kialakítását célzó, Don Bosco szalézi mintaprogram vezetése. Meggyőződésem, hogy ez az új szakképzési iskolatípus a szalézi Megelőző Módszer alkalmazásával kiváló lehetőséget nyújt diákjainknak arra, hogy a számukra leginkább megfelelő szakmában végzettséghez jussanak.